Mi állt az iskolai kirekesztés mögött?

Sokszor nem maga az iskolai piszkálódás a legnagyobb probléma, hanem az a belső bizonytalanság, amire a külvilág rákapcsolódik. Vannak gyerekek, akik valahogy mindig célponttá válnak a közösségben. Nem azért, mert gyengébbek vagy rosszabbak lennének másoknál, hanem mert belül nem érzik a saját erejüket. Nem tudják képviselni magukat, nem mernek dönteni, és sokszor még azt sem érzik igazán, hogy joguk lenne saját irányt választani az életükben.

Egyszer egy tizennégy éves lány érkezett hozzám, akit az iskolában folyamatosan piszkáltak és kiközösítettek az osztálytársai. Az édesanyja kétségbeesetten mesélte, hogy a lánya egyre rosszabbul érzi magát az iskolában, nem tud kiállni magáért, és teljesen elvesztette az önbizalmát.

A kislány nem először járt nálam. Korábban tanulási nehézségek miatt kerestek meg, amelyek azóta szépen rendeződtek. Ma már ez a lány egyetemre jár, de ez a történet a mai napig nagyon mélyen megmaradt bennem.

A háttérben azonban sokkal több húzódott meg annál, mint hogy „piszkálják az iskolában”. A kislány egy nagyon érzékeny idegrendszerű gyermek volt, aki egy túlféltő, mindent megoldani akaró szülői közegben nőtt fel. Az édesanyja szeretetből és aggódásból szinte mindig helyette döntött. Megmondta, mikor mit csináljon, hogyan reagáljon, hogyan oldjon meg helyzeteket. Sok szülő ezt észre sem veszi, hiszen a szándék mögött valódi szeretet van. Csakhogy egy idő után a gyermek nem tanulja meg, hogy képes önállóan működni. Nem tapasztalja meg, hogy tud dönteni, hogy képes hatni a saját életére, hogy vannak saját erőforrásai.

Amikor megérkeztek hozzám, egy egyszerű lóvezetős gyakorlatot kezdtünk el. A kislány jól ismerte a lovakat, korábban táborba is járt hozzánk, tehát nem arról volt szó, hogy ne tudta volna fizikailag elvezetni a lovat. Elindult vele a pályán, majd egy ponton a ló megállt egy bójánál. És onnantól kezdve nem történt semmi.

A kislány egyszerűen lefagyott.

Ott állt a ló mellett, nézett maga elé, majd folyamatosan kifelé figyelt az édesanyjára. Szinte a tekintetével kérte, hogy mondják meg neki, mit kellene csinálnia. Látható volt rajta a feszültség, a bizonytalanság, és közben az a düh is, hogy ilyen helyzetbe került. Nem tudott továbbmenni, de igazából azt sem tudta, hogyan hozzon döntést.

A ló pedig csak állt mellette.

Abban a pillanatban minden láthatóvá vált. Nem kellett elemezni, magyarázni vagy hosszasan beszélgetni. A pályán megjelent ugyanaz a működés, ami valószínűleg az iskolai helyzetekben is jelen volt. A bizonytalanság. Az önállótlanság. Az a belső érzés, hogy „nem tudom, mit kellene csinálnom”, „mondjátok meg helyettem”, „segítsetek”.

Megkérdeztem tőle:
– Mit szeretnél? Hova szeretnél eljutni?

Csak nézett rám. Nem tudott válaszolni. Nem azért, mert nem akart, hanem mert valójában nem volt kapcsolata a saját döntéseivel.

Aztán azt mondtam neki:
– Rendben. Akkor most csak azt döntsd el, hogy a piros vagy a zöld bólya felé szeretnél menni.

Nem oldottam meg helyette a helyzetet. Nem mondtam meg a helyes választ. Csak adtam neki egy lehetőséget arra, hogy döntsön.

És abban a pillanatban valami megváltozott.

A kislány választott. A ló pedig elindult vele. Onnantól kezdve végig tudta vezetni a pályán.

Két nappal később véletlenül találkoztam velük az iskola parkolójában. A kislány ragyogó arccal jött oda hozzám, és újságolta, hogy teljesen megváltozott az iskolai helyzet. Ki tudott állni magáért, és azóta nem piszkálják az osztálytársai.

Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a bullying kizárólag a közösségről szól. Pedig nagyon gyakran azok a gyerekek válnak célponttá, akik belül elveszítik a saját erejükbe vetett hitüket. Akik állandóan kifelé figyelnek megerősítésért, akik nem érzik, hogy képesek dönteni vagy hatni a saját világukra.

A ló mellett ezek a működések elképesztően gyorsan láthatóvá válnak. Nem azért, mert a ló „megjavítja” a gyermeket, hanem mert őszintén reagál arra a belső állapotra, amiben vagyunk. Nem a szavainkra figyel, hanem arra, amit valóban hordozunk magunkban.

Ebben a történetben nem csoda történt. Nem varázslat. Hanem megszületett egy élmény. Egy belső tapasztalás arról, hogy ez a kislány képes dönteni, képes irányt választani, és képes elindulni a saját útján. És néha pontosan ez az első lépés ahhoz, hogy a külvilág is elkezdjen másképp reagálni rá.

A történet azonban itt még nem ért véget. A kislány édesanyjával később egyéni folyamatban dolgoztunk tovább, ahol a lovak mellett újabb mély felismerések születtek a határokról, a női szerepekről és a generációkon át öröklődő mintákról.

A következő cikkben erről a folyamatról mesélek majd.

A JelenLét Lovakkal támogató coaching folyamatok során a lovak segítségével sokszor olyan belső működések is láthatóvá válnak, amelyeket szavakkal nehéz lenne megfogalmazni. A lovak mellett biztonságos, elfogadó közegben lehet dolgozni önbizalomhiánnyal, bizonytalansággal, kapcsolati nehézségekkel vagy akár az iskolai közösségben megélt elakadásokkal is. Én itt leszek, és támogatlak benneteket a saját folyamataitokban.

Ha te is szeretnél mélyebb kapcsolódással, valódi önismereti folyamatokkal dolgozni a lovak mellett, most lehetőséged van csatlakozni a nyáron induló JelenLét Lovakkal Lóasszisztált coach képzéshez.

Kiss Tímea
A JelenLét Lovakkal módszer megalkotója, kineziológus, lóasszisztált önismereti coach, a JelenLét Lovakkal Akadémia alapítója